A cég vezetőjeként több mint 20 éve dolgozom a szakmában. Több sikeres nemzetközi és országos tervpályázaton vettünk részt. Az építészethez való hozzáállásunkban mindig is központi szerepet töltött be a progresszív, innovatív és képzőművészetei koncepciókhoz vonzódó hozzáállás,az egyedi személyre szabott megoldások keresése. Jó példák erre többek között a Budapesti Clark Hotel camera obscurás tervének nemzetközi tervpályázati sikere, a Stúdió 100-zal tervezett Budapesti Corvin Corner irodaház Budapesti Nívó Díja, vagy akár a nemzetközi tervpályázaton, Bécsbe tervezett alternatív téri felfogással tervezett óvoda pályázati megvétele. Több mint 15 éve a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem Építészmérnöki kar Középülettervezési Tanszék oktatója vagyok. A tervezés oktatása során is ezt a fajta kísérletező hozzáállást igyekszem vonzóvá tenni. Ez hívta életre, több mint 10 éve, építészeti stúdiónkat, melynek több volt hallgatóm is tagja. Tervezés nálunk mindíg közösségi munka. Fontos a közös előre mutató, vitákon átívelő intenzív gondolkodás a térről és kortárs építészetről. Minden munkánk egyedi, és teljes mértékben team és interdiszciplináris munka eredménye. A munkákban résztvevő tervezők mind önálló alkotók is, akik önálló, egyedi, minőségi alkotásokkal is rendelkeznek.

KONTEXTUS A mindennapi közlekedés történetét és vívmányait bemutató időszakos kiállítás tervezésére az előző évben megvalósult “Bringára váltva” kiállítás közös munkáját követően kért fel a Közlekedési Múzeum. A helyszín ugyanott, a jelentős ipari örökséget képviselő és kulturális célú felújítás előtt álló, budapesti Északi Járműjavító Dízelcsarnok volt, ezúttal a monumentális csarnok egész területére kiterjedően. TÁJ A tervezési problémát és egyben kiindulópontját a kiállítandó járművek sokasága és egymástól független karaktere jelentette, ezt tetézte a Dízelcsarnok heterogén szerkezeti struktúrája. Ez utóbbi adott tényezőként, előre meghatározott tájként értelmezhető, melybe a járművek, mint mozgó elemek - az “élővilág” részei - kerülnek be. Egy ilyenfajta elrendezés a nézőt felfedező útra invitálja, hogy maga fejtse fel az összefüggéseket. A párizsi Parc de la Villette tervezésekor Bernard Tschumit hasonló gondolatok vezérelték: különböző rétegek szuperpozíciója, melynek találkozási pontjai szabad bejárást, interakciót kívánnak a nézőtől. RENDSZER: RÉTEGEK Az Energiamix esetében a csarnok tere jelenti az első réteget, a tájat. A második a kiállítandó járművek, a harmadik maga a néző, míg a negyedik az értelmezési lehetőségek rétege - vagyis a feliratok, podesztek és átjárható dobozok. Ellentétben azonban a Parc de la Villette-el, itt a táj (a csarnok) adott struktúra, ez alá/fölé rendeződik a többi réteg. A tájat a bejárat felől egy sor kapuként viselkedő pavilon határolja, melyeken áthaladva hirtelen tárul fel maga a kiállítás. A kiállított tárgyak sokasága nem csak a darabszámban mérhető, hanem azok léptékében is: igazi repülő és gyerekjáték méretű modell egyaránt van. A léptékbeli különbségeket összevont podesztekkel oldottuk fel: ahogy a nagy csarnoktérben organikusan kerültek a tárgyak elhelyezésre, úgy állnak a kisebb műtárgyak a podeszteken. A nagy kiállítás magába foglal kisebb kiállításokat - fraktálszerűen. A teljes rendszerre való rálátást kilátópontok biztosítják. A magaslati nézőpontból nemcsak a kiállítás látható - a hatalmas ipari csarnok tartószerkezete szemmagassága kerül, így az elsődleges rétegek mellett maga az épület is kiállítás tárgyává válik. FENNTARTHATÓSÁG Az installációk nagy része a Múzeum korábbi kiállításaiból megmaradt faanyagból, míg a kilátók építkezési állványzatból épültek fel. Az anyagok újrahasznosítása, illetve az építőiparba való visszakerülése a kiállítás egyik fő mondanivalóját, a fenntarthatóságot erősítik.