M3 Lehel tér metróállomás rekonstrukció

Hatvani Ádám építész és grafikus, diplomáit a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetemen 1995- ben, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2000-ben szerezte. 2002-től a budapesti sporaarchitects építésziroda egyik alapítója és vezető tervezője, amelynek munkáit a hazai és a nemzetközi média rendszeresen publikálja. A sporaarchitects Budapesten működő nyitott szemléletű fiatal építésziroda, építészek, városról gondolkodók alkotói platformja melynek fókuszában az építészet, a fenntarthatóság, az ökológikus városfejlesztés áll. Számos projekt és kutatás mellett a két Duna parti állomás építészeti tervezésével részt vett nemrég átadott budapesti négyes metró tervezési munkáiban, ami Magyarország legnagyobb infrastruktúrális projektje. 2005-től a KÉK, a Kortárs Építészeti Központ, az első magyar, nemzetközileg is elismert építész szellemi műhely egyik megalapítója és kuratóriumi tagja.

A hármas metró belsőépítészete a ‘70-es, ‘80-as évek design ikonja volt, úgy, hogy még nem is létezett maga a fogalom. A maga idejében korszerű, poppos, kedélyes, futurisztikus megoldásokat, színeket, formákat, felületeket, berendezési tárgyak világát azóta a permanens retro hullám is a hátára vette. A faltól-falig rekonstrukció műszaki vasfegyelme ezeket a részleteket teljes megsemmisülésre ítéli. Mit lehet tenni? A visszaépítés már nem opció, nem létezik már a technológia és az akarat sem hozzá. A lebontás folyamatának logikáját követve egy másik út sejlik fel. A lamellás álmennyezeteket, fal és oszlopburkolatokat eltávolítva megmutatkozik a metró igazi arca, az eddig csak alagutakban, üzemi terekben látható igazi szerkezetek, az alagutak, az acél tübingek, az acéllemez szigetelések, a shotcrete, a résfal, a Mannesmann ágyúcső. Ami visszakerül, átértelmez, utal, felerősít. A jelenlegi rekonstrukció fókuszában az alapstruktúra felülvizsgálata, korszerűsítés és az akadálymentesítés áll. A galériaszint átárhatósága az oda felvezető közbenső lépcsők megszűnnek, terei a főszellőző rendszer részei lesznek. A lépcső átnyitásokat építészetileg megtartva, corten nyers, hengerelt felületű acéllemez burkolat “szilánkokkal” újra értelmezve az állomás peronról is érzékelhető térérzete gyakorlatilag megmarad. A szilánkok a peronon is folytatódnak az oszlopok körül, magukba foglalják a berendezési tárgyakat, az utastájékoztatást. A déli második lépcső helyére bekerül két akadálymentesítő felvonó, melyek a peronról az aluljáró szintre érkeznek fel, ahonnan a Victor Hugó utca sarkán készülő új lift viszi fel az utasokat a felszínre. A corten acéllemez burkolat végigvonul a bejáratokig. Az acéllemez anyaga és formái megidézik és kifejezik a földalatti világot. A kemény, nyers anyaghasználat utalás a magyar mondahős Lehelre, illetve az élmunkásokra, akikről az állomás eredeti nevét kapta. A szigorú acéllemez architektúrát kontrasztként élénk színű felületfestések egészítik ki, az aluljáró mennyezetén és a vágánytérben, meleg, barátságos légkört teremtve. A rekonstrukció színkoncepció az M3 metró karakteres színein alapul, újra értelmezve azokat, a narancs az északi aluljáróban, a sárga a deli aluljáróban, a rózsaszín a vágánytérben, a színek szétosztása a tájékozódást is segíti. A peronra az eredeti, karakteres metró-szék finom betonból újra írt változata kerül vissza.