A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen diplomáztam osztatlan építészmérnöki képzésen. Már régóta érdeklődtem különböző szociális kérdések iránt, a tanulmányaim alatt pedig lehetőségem nyílt különböző szakemberekkel megismerkedni, akik egy építész szemszögéből vezettek be a témába, valamint résztvenni különböző projektekben és kutatásokban a területen belül. Az egyetemi munkáimon kívül igyekeztem más tanulmányokkal és élményekkel gazdagítani a rálátásomat. A diplomamunkám ezeknek a tapasztalatoknak a szerves eredménye.

A projekt a Miskolcon található lyukóvölgyi szegregátum és vasgyári kolónia revitalizációs programjának keretein belül készült. A városrész a korábbi vasgyári lakótelephez tartozó lakások és infrastruktúra épületeiről híres, amelyek a meghatározó történelmi arculat mellett sajnos szociális problémák gyűjtőhelye is. Az ide szorosan kötődő szegregátumi területek az ország legnépesebbnek számító telepei, többségében roma népességgel, akik a létminimum alatt, sokunknak elképzelhetetlenül nehéz körümények között élnek. A Kabar utcai telekről korábban elbontott munkáslakások helyére egy 40 lakásos szociális lakótelep tervét készítettem el a diplomamunkámként, amely kilépési lehetőséget nyújthatna a szegregátumból. A munka fontos része volt azon elemek vizsgálata, amellyel segíthető a telep és a lakók hosszú távú integrálása a városi szövetbe. Olyan eszközöket kerestem, amellyel mind a programtervezés, mind a kivitelezés során be lehet vonni a célcsoportot és a lakókörnyezetet. Emellett az épületek formálásban hangsúlyos szerepet kapot a közösségek kialakításának erősítése, mind a telepen belül, mind a meglévő lakossággal. A tervezés több léptékben zajlott párhuzamosan: egyrészt magának telep egészének beépítése és használhatósága volt fontos szempont, másrészt az egységek önállóan jól működő részletes kialakítása, illetve a két lépték között létrehozott ún. clusterek formálása. Ezzel a köztes szinttel a beköltöző családok közötti szorosabb közösségek kialakítását szerettem volna erősíteni, ami a célcsoport kulturális hátterének szerves része. Ezeknek a kapcsolatoknak az erősítésére többféle átmenetet hoztam létre a publikus és privát terek között. A szerkezeti kialakítást tekintve a gazdaságosság és célszerű működés mellett fontos volt az egyszerű technikai kialakítás, hogy minél több munkafolyamatba bevonható legyen a lakosság, illetve a későbbi továbbépítés és fejlesztés is működni tudjon hasonló kaláka jellegű építkezésként. Az anyaghasználatot tekintve a hagyományos, lokálisan ismert formákat és anyagokat egy modernebb és játékosabb megjelenésben szerettem volna megjeleníteni, ezzel is mind ismerős arculatot és identitást adva a helynek. A formavilág, a helyi bontott tégla és a megjelenő népi motívumok mind a telep hosszú távú integrációját hivatottak elősegíteni.