Elhagyatott váz belakása

A nevem Bodnár Gergely Bence 22 éves frissen végzett építészmérnök vagyok. Tanulmányaimat Miskolcon, hatosztályos képzésen kezdtem, ahol emelt angol osztályba jártam a Diósgyőri Gimnáziumba. [2014-2020] Ez idő alatt a matematika és fizika foglalkoztatott a legjobban. Maga a tervezés mindig is érdekelt, viszont sosem rajzoltam, festettem vagy végeztem bármi fajta művészi tevékenységet. Mégis mikor pályát kellett választanom, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karja mellett döntöttem. [2020] Komoly kihívást fedeztem fel benne, ahol a komfort zónámból kilépve a művészi gyengeségeimet, a műszaki tudásommal együtt fejleszthetem. Rengeteg kitartó munka eredményeként sikerült megterveznem és megvédenem a Bsc diplomamunkámat. A projekt nagyon közel áll a szívemhez hiszen, szülővárosomba Miskolcra terveztem. [2024. február] Továbbá azért, mert egy sok emberben régóta fennálló kérdésre válaszol – Mi lehetne ebből a magányos vázból?

Diplomatervem során szerettem volna színt vinni szülővárosom, Miskolc egyik szürke foltjába. A Futó utcában 1993 óta áll egy vasbetonváz, mely eredetileg bevásárlóközpontnak épült Shopping City Centre néven, de az építkezés félbemaradt. Gyermekkorom óta foglalkoztatott ez az épület, ezért diplomatervemben mindenképp vele szerettem volna foglalkozni. Egy élettel teli, mozgalmas épületet álmodtam meg a szürke vázból... Kutatni kezdtem az állatvilág példáira alapuló építészeti eszközök után, így bukkantam rá a szimbiózis, együttélés és a parazita építészetre. Végül mindhárom eszközkészletből merítve alkottam meg a végleges formát: hozzáadás, kivonás és betolás technikáival. Hozzáadtam, hogy megteremtsem a két tömeg kapcsolatát, kivontam a természetes fény biztosítása érdekében és betoltam egységeket a leendő lakók számára. Az egyetem közönségére alapozva lakó funkció került elhelyezésre. Az épületet négy burok határolja. Az első burok a vasbeton váz és egy zöld függöny, mögöttük a fával burkolt lakások CLT-ből, amelyek egy moduláris rendszerből építhetőek fel. Ez fenntartható, flexibilis és zöld megoldást nyújt. A lakók co-living közösséget alkotnak, mint a helyi elődben a Kollektív Házban. Ennek köszönhetően magas minőségű kiegészítő funkciókhoz juthatnak, mint például wellness központ és sport terasz. A harmadik burok a transzparens kerengő, amit „közösségi közlekedőnek” nevezek. Hiszen nem csak a közlekedésre szolgál, munkaállomásokkal és nyitható szerkezetekkel rendelkezik, így keresztbe szellőztethető és a kültéri teraszokkal egybenyitható. Víziómban egy nagy közös nappaliként működik. Az utolsó burok az üvegezett átrium tér, ahol a vertikális közlekedés folyik. Az épület meglévő merevítései és a vasbeton váz szerkezeti elemei látszó, funkcionális belsőépítészeti elemek maradnak. A lakások elhelyezése szigorú szerkesztési szabályok alapján történt, mindegyik kapcsolódik az épület gépészeti aknáihoz. Ennek ellenére kiosztásuk a véletlenszerűséget tükrözi a homlokzaton. A legalsó szinten parkolók és gépészeti helyiségek találhatók, így a természet befuthat a lábakon álló épület alá. Nem a megszokott vázkitöltőfalas megoldást választottam, hanem megtartottam a számos helyi cikkben „rondának” titulált vázat, mint látszó felület. Feladatomnak éreztem megmutatni, hogy ezek a szerkezetek nem rondák, csak egy kis törődést igényelnek. Víziómban a meglévő váz és az új épületszerkezetek együttélése hoz egyedi megjelenést és új fejezetet a magányos váz életében.