A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 2024 tavaszán végeztem építészként. Tanulmányaim végén a renováció, újrafelhasználás és innovatív tervezés került fókuszba. Szenvedélyem az építészeti vizualizáció, szabadidőmet fényképezéssel és röplabdázással szeretem tölteni. Kíváncsian várom, mit tartogat a jövő az építészet számára, különösen, hogy a megjelenő új technológiák és a fenntarthatóság egyre növekvő súlya hogyan változtatja meg gondolkodásmódunkat építészként.

Diplomamunkám célja az Esztergomi Szénrakodó újrahasznosítása és megmentése. Az épület 1927 óta áll a Duna vízében, Esztergom külvárosában, a Nyáros és Prímás sziget ölelésében. A szénrakodó egykor fontos szerepet játszott a dorogi szénbányából érkező szén uszályokra való átrakodásában, de az 1960-as évek közepén bezárt, és azóta elhagyatottan áll. Az épület története és elhelyezkedésének romantikája inspiráló alapot biztosított diplomamunkámhoz. Kiderült, hogy az épület tervezője a német J. Pohlig cég volt, az esztergomi mellett több vízi elhelyezkedésű szénrakodót is felleltem Spanyolországban, Németországban és Chilében. Ezek már nem állnak, csak emlékhelyek és beton alapok őrzik egykori jelenlétüket. A tervezési folyamat során célom volt, hogy megőrizzem az épület eredeti értékeit és kihangsúlyozzam szerkezeti jellegét. Az építmény állapota aggasztó volt, a fa padozat és a homlokzat fa elemei erősen megrongálódtak, és az acél szerkezet állapotáról nem volt friss szakértői vélemény. A Szénrakodó mellett egy új épületet, egy Szénbányászati Múzeumot tervezek, amely architektúráját a Rakodóval megegyező vízszintes és horizontális arányokban alakítottam. Az árvízvédelmi szempontokat figyelembe véve emelkedik a mértékadó árvízszint fölé. Az épület nagy keresztmetszetű acél szerkezeti elemekből áll, és sötét színű homlokzati és belsőépítészeti elemekkel rendelkezik. Az átközlekedés a Szénrakodó és a múzeum között egy acél sodronykötélpályás libegővel történik, amely visszaidézi a régi csillés szénszállítást. A libegőt egyszerre két fő használhatja, és naponta akár 600 főt is képes szállítani. Az épület belső terében helyet kap a kábelkocsi fogadó gépészeti tere és egy személyzeti melegedőtér. A homlokzatra rozsdamentes acél hálót tervezek, amely panorámás kilátást biztosít a Dunára és az Esztergomi Bazilikára. A Rakodó vizuális elszigeteltségét megőrizve, a vízi és szárazföldi megközelítést is elérhetővé tettem. Az autósok számára parkolóhelyeket alakítok ki, ahonnan zúzalékkal borított, parkosított területen keresztül érhetik el a múzeumot. A múzeum előterében jegypénztár és ajándékbolt működik, a kiállítás pedig a dorogi és esztergomi szénbányászat történetét tárja a látogatók elé. Az Esztergomi Szénrakodó megőrzésével és újrahasznosításával egy olyan helyszínt hoznék létre, amely egyszerre tiszteleg a múlt ipari öröksége előtt és szolgálja a jelen igényeit, illetve új élményt nyújt mind a turisták, mind a helyi lakosok számára.