A Vecsési Zeneiskola új épülete

Bálint Szilárd vagyok, 23 éves. 2024 júliusában szereztem diplomát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának osztatlan mesterképzésén. Egészen kiskoromban fogalmazódott meg bennem először, hogy építész leszek, bár akkor még azt sem tudtam igazán, mit is csinálnak, csak szerettem nézni a házakat és az építkezéseket. Ahogy teltek az évek, az épületek és épített környezetünk iránti szeretetem és érdeklődésem csak nőtt, az időközben kialakult műszaki szemlélettel és alkotási vággyal kiegészülve egyértelművé vált, hogy a BME-re adom be jelentkezésem. Egyetemi tanulmányaim mellett a szakmában 2 éve tevékenykedem gyakornokként. Fontos szerepet kapnak az életemben az egyéb művészeti ágak is, szabadidőmben festek, valamint 17 éve zenélek, jelenleg is több zenekarnak vagyok aktív tagja. Ezeket a számomra fontos területeket próbáltam összehozni diplomamunkámban, egykori zeneiskolám új épületének tervében.

Diplomaprojektem keretein belül egykori zeneiskolámnak terveztem új épületet, mivel a jelenlegi épületet kinőtték, valamint az épületfizikai és funkcionális szempontokból is használhatatlanná vált. A tervezési telek Vecsés központi részén, két forgalmas út kereszteződésében található a városközpont és a lakóövezet határán. Az épület tömegalakításával és anyaghasználatával szerettem volna reagálni erre a kettős környezetre, átmenetet és összeköttetést alkotni régi és új között. A földszinten kaptak helyet a nagycsoportos kamara- és szolfézsórák termei, a tanári részleg, valamint a két szintet lépcsőzetes nézőtérrel összekötő, a koncertekkor elkülöníthető, de alapvetően közösségi térként szolgáló hangversenyterem. A tágas aula teljes hosszában összenyitható a védett belső udvarral, amivel a szabadtéri koncertek és táborok alkalmával fedett-nyitott, átmeneti terek hozhatóak létre. Az emeleten kerültek kialakításra az egyéni- és kiscsoportos órák próbatermei, valamint a zeneiskola és a város zenészei által is régóta hiányolt hangstúdió is. Műszaki megoldásait tekintve igyekeztem a lehető legjobban hasznosítani az épített tereket, mindezt fenntartható és környezettudatos módon. A ház magastetős léte ellenére nincsenek kihasználatlan tetőterek, az emeleti próbatermek teljesen kitöltik az épületburkot, aminek praktikussági és energetikai szempontjai vannak. A keleti és északi utcafrontokra néző termek az oktatás ideje alatt (általában délután) már nem mindig kapnának elég fényt az utca felől, ezért a magastető ellenkező irányba néző nyugati és déli síkjáról délután is elegendő természetes fény jut a leginkább használt terekbe. Ez a megoldás a természetes szellőztetést is megkönnyíti, valamint a téli időszakban a szoláris nyereség növeléséhez is hozzájárul. Anyaghasználatát tekintve a homlokzatokon a hagyományosnak tekinthető téglaburkolat mellett, pontosabban az alatt (annak „alapjaként”) látszóbetonnal találkozhatunk, ami a tégla egyfajta parafrázisa értelmezésem szerint. Ezek a betonfelületek emelik ki az épület bejáratait, valamint a szerelt téglaburkolattal karöltve egy olyan nehéz homlokzatburkolatot alkotnak, amelyek nem csak energetikailag, hőtároló tömegként válnak a ház javára, hanem a funkcióból adód fokozott akusztikai követelményekkel szemben is megállják helyüket. A belső terekben a látszóbeton kendőzetlen határozottságát oldó fa burkolatok és nyílászárók jellennek meg, melyeknek fontos akusztikai szerepe is van.