Jagudits Enikő vagyok. Idén diplomáztam a Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán. Egyetemi éveim során mind a szakmai fejlődés, mind az egyetemi közösségi életben való aktív részvétel fontos volt. Része voltam több hallgatói szervezetnek, foglalkoztam kari oktatásszervezési kérdésekkel, készítettem Tudományos Diákköri Konferencia dolgozatot, részt vettem nyári alkotótáborokban, foglalkoztam a friss hallgatók bevonásával. Fél évet Rómában töltöttem Erasmus szemeszteren.

A mosonmagyaróvári egykori vízimalom és sörgyár komplexum nagy része a malom bezárása óta üresen áll a városi szövetben. A lezárt tömb és udvarai megközelíthetetlenek, zárványt alkotnak a történelmi városrészben, az épületek állapota leromlott, sokat veszítettek egykori fényükből. Tervezési célom az volt, hogy az egykor pompás történelmi együttest visszakapcsoljam a város vérkeringésébe, és olyan funkciókat adjak neki, amelyeket a helyiek is használhatnak. Tervem alapgondolata, hogy az épületegyüttest városi térként értelmezzem újra. Ezért olyan nyilvános tereket létesítettem, mint egy városi piac, egy múzeum, kézműves műhelyek, üzletek, egy tanműhely, egy gyermekműhely és vendéglátóhelyek. Az építészeti megoldás nem a meglévő épületek jelentős átalakítását, lebontását vagy hozzáépítését jelenti, hanem minimális új beavatkozásokat, amelyek egy kortárs réteget hoznak létre a helyszínen. A tervezés hierarchikus sorrendben halad a városi léptéktől az épületek funkcionális elrendezésén keresztül a részletekig. JÖVŐKÉP - A terv megvalósulását fázisokban képzelem el. VEZÉRSZINT - A vezérszintet építészeti és tájépítészeti beavatkozásokkal rendeztem be. Koncepcióm fontos része volt a területen található udvarok városszövetbe való integrálása, új átjárók kialakítása a meglévő kapcsolatok felhasználásával, valamint a Lajta vízpartra való kijutás megteremtése. A belső és külső terekben olyan építészeti beavatkozásokat hajtok végre, amelyek minimális beavatkozással szolgálják az új funkciókat. FÓKUSZPONTOK - Kívül pavilonok jönnek létre az átmeneti terek hiányának pótlására, elhatárolva és összekötve, térbeli rendet teremtve. A szerkezetek nem kívánnak versenyezni a meglévő házakkal, egyszerű acélszerkezetek és tetőszerkezetek, amelyeket az ipari környezet ihletett. A belső tereket bútorszerű dobozokként képzelek el, amelyek kis helyigényű, alárendelt funkciókat tartalmaznak. A meglévőtől határozottan elkülönülve jelennek meg, ugyanazt a nyelvet beszélve, mint a kívül elhelyezett elemek. A város számára ikonikus malátaégető kürtőben a födémek felnyitásával új tér jön létre, mint egy múzeumi kiállítási-performansz tér.