a befejezetlenség szépsége – a Magyar Szentföld - Megváltás templomának rehabilitációja

2024-ben diplomáztam a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán, a Középülettervezési Tanszéken. Tanulmányaim előrehaladtával egyre inkább az építészet és az emlékezet kapcsolata került az érdeklődésem középpontjába. Diplomamunkám során lehetőségem nyílt ezzel a témával foglalkozni, így választásom a Molnár Farkas által tervezett Magyar Szentföld Templomára esett, amely a modern magyar építészet egyik különleges, befejezetlen épülete. Úgy vélem, hogy egy ilyen helyzetben rendkívül fontos az épület tiszteletben tartása és eredeti értékeinek megőrzése. A gondolkodás során a megszokott építészeti hozzáállások (újjáépítés, kiegészítés vagy elbontás) helyett, tudatosan arra törekedtem, hogy eltávolodjak a meglévő épülettől, ezzel a lehető legtöbb teret biztosítva a megtalált értékek számára. Fontosnak tartom az építészet és az emlékezés kapcsolatának vizsgálatát, valamint olyan kreatív és tudatos megoldások keresését, amelyek hozzájárulnak mind az épített örökség megőrzéséhez mind az új lehetőségek feltárásához.

Molnár Farkas egy méltán híres, a 20. század első felében alkotó, modern magyar építész, akit elsősorban villaépületeiről és különböző folyóiratokban és napilapokban megjelent írásairól ismerünk. Élete végén azonban egy olyan épület tervei kerültek ki a kezei közül, melyek valamilyen szellemi feszültségben állnak a korábbi munkáival. A formailag és talán szellemi értelemben is egyedülálló műtárgy, a Molnár-életmű utolsó, máig befejezetlen alkotása, a Magyar Szentföld - Megváltás temploma. Gondolkodásom során az épület 85 éves múltjából és a mai kérdések feszegetéséből is inspirálódva arra keresem a választ, hogy miképpen válik ma is aktuálissá a hűvösvölgyi lombok mögött megbúvó, elfeledett torzó jelentése, üzenete és anyagi valósága. Romos és elhagyatott állapota ellenére - vagy éppen ezeknek köszönhetően - olyan különleges kulturális és építészeti értékkel rendelkezik, amiket szerintem érdemes észrevenni, leporolni és újra aktuálissá, élővé varázsolni. A területre költöző, összművészeti alkotóközpont a kötött formai-, tartalmi- és téri rendszert megfelelő szabadsággal kezeli, és a területen a weimari bauhaus-os életből inspirálódva tudna kialakulni egy olyan bohém, művészi közeg, ahol lehetőség nyílik az alkotásra, a kísérletezésre és a művek bemutatására is. Az alkotás folyamata a telket körülölelő keretben és zöld környezetben kap helyet, a művek bemutatása (legyen szó bármilyen művészi alkotásról) pedig magában a Szentföld templomban válik lehetővé. Így lesz a templom az új funkció hangsúlyos eleme, ahol a mű és ezen keresztül az alkotó találkozik a befogadóval. Nemcsak a soha-be-nem-fejezett épület, hanem a közvetlen környezete is bővelkedik érdekes történetekben, emberi beavatkozásokban és téri helyzetekben, melyek mint inspirációs forrás szolgálnak a területre látogatók számára. A terv szeretné ezt a sokféleséget megőrizni, a Magyar Szentföld templomot, mint “talált tárgyat” kezelni, és nem befejezni, hanem változni engedni.