Macalik Arnold, Lázár Csaba és Szilágyi-Bartha József több mint tíz éve dolgoznak együtt különböző formációkban. A jelen kiadásban bemutatott projekt a kolozsvári székhelyű Mossfern Arhitectura építésziroda keretében valósult meg, amelynek tevékenysége a közérdekű projektek - a történelmi örökség rehabilitációja, a közterek kialakítása, középületek és a szociokulturális intézmények - köré szerveződik.

A ház egy magashegyi kis remeteközösség otthona. Akárcsak egy tojás belsejében annak magja, itt is a szerzetesi létforma lényegét képező kápolna körül lüktet és kereng az egész térszövet. Így a ház nem csupán a lakozás tere, valamiképp messze túlmutat önmagán. Erdélybe történő visszatelepülésekor, az alpesi környezetben álló egykori bányatelepülésre, Hargitafürdőre esett a pálos rend választása. Szerény fatemplom és a mellette álló jellegtelen plébánia párosa mellett, meredek erdős helyszínen, sokemeletnyi szintkülönbséget kellett áthidalnia a program szerinti remeteháznak. A matematikai képlet egyszerűségéig letisztult alaprajzi- és térszervezeti képletben, „ház a házban” módon kapcsolódnak össze az erős mag (kápolna-könyvtár-konyha-tűztér) oszlopa és a köré szerveződő szerzetesi cellák. Mindezeket a hideg alpesi táji adottságok közepette egy belső kerengő gyanánt köti egységbe a hatalmas spirálba sodort, félemeletekkel szervezett torony. Végtelen hossza és léptéke okán ez egyben a remete létforma téren és időn túlmutató képlete is. A nyers deszkalenyomatú látszóbeton épületben durván meszelt téglafalak választják le a cellákat. A belső mag karéjos határoló beton burka, külső-belső térsorok finom tónusainak ízesülését szüli. A térfonat drámai haptikus valósága annak lüktető minőségével és sajátosan emberi léptékkel párosul. E méretet megtörő égre tekintő kápolna íves opeionja egy hatalmas kifordított zsindely parboloid ami az Isteni és emberi optikák sokrétű misztikus egybefonódását idézi. A toronyszerű építmény legfelső szintjén, a klauzúrától jól elkülönülten, az impozáns tájra tekintő, hatalmas vitrinnel kornázott tér szolgálja a zarándokok fogadását. A kapcsolódásnak eme közösségi tere az egykori emeleti oratóriumokra emlékeztetően szolgálja a vendégek elkülönülő részvételét a szerzetesi zsolozsmákon és liturgiákon. Az épületet határoló réteges külső színes beton burok a helyi altalaj litológiai rétegződések kivetülése. Eme ég-föld tükröződés szintén a remete lét tengelyét hivatott megidézni. Az épületet hídon keresztül lehet megközelíteni ami egyértelmű kapcsolódást és egy másik szférába történő átjutást sugall. Angyali kotrasztok szunnyadnak benne: hideg mivoltában meleg, impozáns méretében emberi léptékűen fészekszerű, ipari megjelenésében mívesen gondozott és lakájos, kortárs mivoltában ősi és időtlen. Egységes, markáns rezgése és ezzel együtt járó akusztikája fonja össze a használó remeteközösséget.